Számtalan üzletvezetővel, eladóval és kereskedővel találjuk szembe magunkat, nap, mint nap.
Mindenki dolgozik, akar, kapar, kiszolgál, felszolgál, a lényeg, hogy naponta megannyi X órát dolgoznak, annak érdekében, hogy pörögjön az üzlet. És persze közben megfigyelnek, mosolyognak, és levonják a következtetéseket rólunk, egyszerű, mezei vásárlókról.
- Ha üres az üzlet, menj el a mosdóba, harapj bele a szendvicsedbe, és máris legalább 10 vásárló néz veled farkasszemet, azt sugallva, könnyű dolgod van, mert semmi dolgod.
- Nyitás után egy óráig szinte semmi forgalom. Egyszer késs el 3 percet, és mire az üzlet elé érkezel, szemrehányó, toporgó vásárlókkal találod majd szembe magad, akik közlik, már egy órája csak rád várnak, és légy boldog, hogy nem hívják azonnal a nagyfőnököt.
- A kifutó termékeket, amelyeket hosszú hónapok alatt nem tudtál eladni, vidd be a raktárba, tedd be egy olyan helyre, ahonnan majd nehéz lesz előszedni, várj 10 percet, és körülbelül öten keresik majd azt a terméket.
- Az dörzsölt eladó már tudja, hogy a nyitvatartási idő csupán tájékoztató jellegű, a legnagyobb forgalom általában zárás előtt fél órával kezdődik.
- Soha nem lehet elég hangosan, vagy halkan köszönni a vásárlónak. Ha hangosan köszönsz, a vásárló kikéri magának, hogy nem süket, ha halkabban, nem hallja majd meg, és lebunkóznak. Ez már csak ilyen bevett szokás.
- Munkaidőben kitenni a táblát, hogy 5 perc múlva itt vagyok, legalább annyit jelent, itt vagyok, támadjatok!
- Pénztár előtt, fizetésre várakozni, nem azt jelenti, hogy a vásárlónak eszébe jut majd előkészíteni a bankkártyát, pénztárcát. Nem. Megvárja szépen, amíg meghallja a végösszeget, majd utána kezd őrült keresésbe. Természetesen az utolsó pakkban lesz a tárca, természetesen eldugva mindenféle fontos dolog alá. És egyértelmű, hogy ez a művelet a mögötte állók számára nem szolgál elrettentő példával, tehát kezdődik minden elölről.
- A legtöbb vásárló rohan. Előtte a termékek válogatásánál százszor tesz fel kérdéseket, minden termékben talál valami kivetnivalót, egy órát próbál, majd a kasszánál fennhangon közli, a lassú pénztáros miatt fog elkésni, mert egy órája máshol kellene lennie. Ismerős?
De bizony minden kereskedő, eladó, pénztáros, jelenlegi megfigyelő átvedlik, és vásárlóvá válik. Ugyanezekkel a néha aranyos, néha dühítő megoldásokkal. És így van ez jól, hiszen emberek vagyunk.
