Menü
Mi a hasonlóság az ön üzlete és az éttermek közt?
Szerző: Váróczi Ákos | Rólunk
Elmesélem, hogy jártam a hétvégén. Egy kicsit más téma, de az Ön üzletében is ez játszódik le nap mint nap…
Családi napokat tartottunk. Együtt voltunk, anya, apa és kicsi lány. Barangoltunk, csavarogtunk, bejártunk minden érdekes helyet a környéken. Persze éhesek is lettünk a nagy sétától, úgyhogy kerestünk egy helyet, ahol megebédelhetünk.
Elmondom, mi a hasonlóság az Ön üzlete és a különböző éttermek közt.
Az első „megállónk” egy hűvös épület egyik étterme volt.
Jól szituált vendégek ültek az étteremben, ették az ínycsiklandóbbnál is ínycsiklandóbb ételeiket. Mikor a babakocsival a bejárathoz értünk, a pincér kedvesen invitált bennünket, asztalhoz kísért, segített leülni a gyönyörű, nyikorgó bőrszékekre. És természetesen hozott egy etetőszéket is. Nagyon finom illatok lengték be a helyiséget.
– Mondja, bankkártyával tudok fizetni? – kérdeztem.
– Természetesen Uram!
Ám mielőtt egyet pislantottunk volna, a kislányom eltépte az étlapot…
Elámultam azon, ami ezt követte!
A pincér elnézést kért az étlap miatt, és mondta, kicseréli egy újra. Mintha nem mi tettük volna tönkre…
Aztán rendeltünk, és amíg vártuk az ebédünket, szürcsölgettük a jéghideg limonádénkat, a kislányom is jóllakott a saját kis bébiételével.
Egyszer csak feltűnt a pincérünk. Hozta az ennivalónkat. Színes, szögletes tányérokon, szépen tálalva. Az illattól és a látványtól összefutott a nyál a szánkban, szinte már előre éreztük az ízét. Olyan óvatosan tette az asztalra, hogy az az utolsó 12 másodperc szinte egy örökkévalóságnak tűnt…
Nem akarom nagyon részletezni, mi történt ezután. Jóllaktunk. Persze rendeltünk még üdítőt és kávét is, de akkora adag volt az ebéd, hogy a desszertnek már nem maradt helye.
Mikor már indultunk volna, kerestem a pincér tekintetét. Ő rám nézett, mire picit megmozdítottam a mutatóujjam. Mosolyogva jött hozzánk, én pedig kértem a számlát.
– Jól emlékszem? Bankkártyával fizetnek? – kérdezte.
– Vettem ki pénzt az automatából. Bankkártyával nem tudnék borravalót hagyni.
A pincér mosolyogva meghajolt, és elment. Egy kis dombornyomott bőrmappával tért vissza, abban volt a számla…
A másik „megállónk” egy utcabál volt. Ott két szál kolbászt kaptunk és egy kis mustárt papírtányéron.
Gondolná, hogy ugyanannyit fizettünk mindkét helyen? Pedig így van…
Ez a hasonlóság az Ön üzlete és a különböző éttermek közt. Ugyanez játszódik le minden nap az Ön boltjában is.
Higgye el, nem mindegy, hogy más, megszűnő üzletek berendezését, vagy kiselejtezett bútorokat használ, vagy egy jól megtervezett koncepcióval áll neki a saját boltja berendezésének.
A vevőinek nem mindegy, hogy a boltja bőrszékes vagy egy sörpados üzlet. A szép, igényes, ízléses helyen szívesebben költjük el a pénzünket…
Nem számít, hogy most milyen a boltja.
Arra válaszoljon: holnaptól fapados vagy bőrszékes lesz?
Váróczi Ákos a VÁRÓCZI Üzletberendezés ügyvezetője Ákos megreformálta saját iparágát azzal, hogy a klasszikusan offline vásárolt termékeiket elsőként kezdték webáruházban is értékesíteni. Magyarország mellett még Romániában és Szerbiában is van saját üzletük. Közgazdász és 3 gyermek büszke édesapja.