Szerző: Váróczi Ákos | Üzletberendezés
A nők a ruhát nézik, a férfiak a viselőjét – akkor is, amikor a kirakatból egy próbababa néz vissza ránk. A próbababák többnyire szupermodellek hasonmásai, amelyek méreteikben is megegyeznek a kifutók sztárjaival.
Most pedig azt is megmutatjuk, hogy a próbababa hogyan jutott el Tutanhamontól az RTL Klub Fókusz című műsorán át a Marketing Szuperkonferencia Év marketingese verseny színpadáig.
Cynthia kissé szeplős, galamb arcú lány volt. Valahogy a tekintete mégis teljesen üres maradt. Ugyanolyan üres volt a pillantása a színházban, Bergdorf New York-i luxusüzletében, vacsora közben, de még a fodrásznál is. Bárhová ment, Cynthiát gyötörték a lesifotósok és a rajongó közönség.
Állandóan a híres Lester Gaba karjai fonták át. Cartier, Tiffany készítette az ékszereit, Lilly Dache tervezte a kalapját, mindig a kifutók legújabb ruháit viselte, amik a 45 kilós lányon mindig kifogástalanul mutattak. Mégsem élvezte a New York-i éjszakai életet. A tekintete sem árult el soha semmit.
Cynthia hamarosan vakítóan híressé vált. Kapott egy Saks Fifth Avenue hitelkártyát, bérelt helye lett a Metropolitan Opera House-ban.
Szerepelt a Life Magazin címlapján, saját rovata volt egy újságban, de szerepelt egy sikeres rádióműsorban is. Részt vett Jack Benny-vel 1938-ban a Hollywood-i Artists and Models Abroad-on, rengeteg rajongói levelet kapott, ráadásul maga Alfred Eisenstaedt készített róla képeket. A New Yorki-i Broadhurst Theater-ben még a Bovarynét is megnézte 1939-ben.
Aztán egy szépségszalonban lecsúszott a székről és széttört.
Igen, széttört! Cynthia ugyanis egy próbababa volt.
Nem is ez a nagy dolog, hanem a születésének története az, ami igazán érdekes.
Bár sokak szerint Lester Gabát a próbababák atyja, mégis nagyon is valószínű a régészek állítása. Tutanhamon 1922-ben feltárt sírjában is találtak már a fáraó képmását és méreteit idéző farönköt, ami valljuk be, sok mindenben hasonlít a mai szabóbabára.
A mellszobrot valószínűleg a király ruháiért felelős emberek használták.
„Ez olyan volt akkoriban, mint manapság a szabók és varrónők segítségéül szolgáló baba. Végül ebből lettek a divatot eladó próbababák” – mondja Dr. Marsha Bentley Hale, a világ egyik első próbababa szakembere.
Hale kutatásai szerint a próbababákat elsősorban a gazdag vásárlóknak készítették azért, hogy a szabóságokban könnyebben bemutathassák a legújabb stílusú ruhákat. Ám az ipari forradalom magával hozta a sorozatgyártást is. Így a sok újonnan nyílt áruház számára is elérhető áron kapható lett a próbababa.
„A legtöbb kutató egyetért abban, hogy az ipari forradalom egymást követő szakaszai hozták be a próbababákat a köztudatba. A gyárak szaporodása, a városok iparosodása, a varrógép feltalálása, valamint az üvegezett kirakatokkal nyíló áruházak mind a próbababáknak taposták az utat. A körutakon sétáló férfiak és nők egyre inkább szerettek kirakatokat nézegetni.
Hamar megszokott időtöltéssé vált a „shoppingolás”, a próbababák központi szerepet töltöttek be az áruházak életében” – olvasható Emily és Per Ola d’Aulaire történelmi áttekintése a Smithsonian Magazinban.
A XIX. században ezek a kirakati babák egyetlen funkciót töltöttek be, így senki nem is gondolkozott azon, hogy fej nélküli, fából, bőrből, drótból vagy papírmaséból készült bábura kell tennie ruháit.
Ha a bábuk véletlenül mégis végtagokat kaptak, csak korlátozott pózokban lehetett beállítani.
Az egyik első próbababát kínáló cég, a párizsi székhelyű La Vigne a XIX. század közepén jelent meg a piacon. Ők még papírmasé fejeket adtak bábuiknak, de nem sokat kellett várni arra, hogy különböző szolgáltatók fantáziát lássanak a papír mellett a viasz vagy épp a gipsz figurákban is.
A még valósághűbb megjelenés érdekében többen üvegszemet és igazi emberi hajból készült parókát is adtak bábuikra.
„Az, hogy végül teljesen emberi alakot kaptak, a társadalmi normáknak köszönhető. A XIX. század végén a próbababák még fűzőt viseltek a derekukon, majd a második világháború közeledtével eltűntek a fűzők, aminek köszönhetően a bábuk karcsúbbak, széles vállúak lettek. Mire a második világháború véget ért és a katonák hazatértek, addigra a próbababák hirtelen nagyon érzéki, majdnem szirénszerű formát öltöttek” – mondja Hale.
Ennek megfelelően a kezdetleges, merev és természetellenes próbababák jól illeszkedtek a viktoriánus korszak konzervatív eszméihez, melyek jócskán korlátozták a nők jogait és öltözködési szokásait.
Ahogy egyre jobban előtérbe kerültek a realizmus eszméi, úgy lettek egyre lazábbak a próbababák is, melyek a szexualitástól való tartás miatt kulturális feszültséget szültek a XIX. század legvégén.
1899-ben például egy alsóneműt „Miss Modesty” (Szerény kisasszony) néven állítottak a kirakatba: a kezét az arca elé tévő próbababa szexepilje saját álszerénysége volt, ami még csábítóbbá tette az általa reklámozott fehérneműt. Körülbelül ezzel egy időben az alkoholtilalmat támogató csoport, a Women’s Christian Temperance Union is törekedett arra, hogy a szeszes italok mellett az általuk vulgárisnak kikiáltott próbababákat is kiszedjék a kirakatokból.
Nem jártak sikerrel. Maradt a 4P, a provokatív pozíciókban pózoló próbababa.
Mielőtt L.Frank Baum megírta volna híres meseregényét, az Óz, a csodák csodáját, egy magazint szerkesztett „The Show Window” címmel, illetve 1900-ban egy könyvet is kiadott „The Art of Decorating Dry Goods Windows and Interiors” címen.
A témaválasztás egyik esetben sem véletlen. Baum támogatta a próbababák innovatív használatát, sőt kifejezetten szexuálisan provokatív helyzetekben is elképzelte azokat írásai során.
Bár a XIX. században létrehozott viasz próbababa igen élethű volt, a könnyen forrósodó gázlámpák miatt mégsem ez tűnt a végső megoldásnak. A hő hatására ugyanis a bábuk elkezdtek olvadni.
A próbababa-készítők gyorsan tudomásul vették a problémát, és átálltak más, strapabíróbb anyagokra, a papírmasé valamint a gipsz használata kezdett elterjedni. Ezzel párhuzamosan a növekvő középosztály bőséges szabadidővel rendelkezett, ami növelte, sőt szükségessé tette a hétköznapi viseletek és a sportruházat beszerzését.
Ennek köszönhetően jóval több áruház nyílt, ezekben jóval több próbababára volt szükség, mint előtte bármikor. Arról nem is beszélve, hogy egyre többen foglalkoztattak nőket a munkaerőpiacon, így a trendek a lazább szabású, bokavillantós ruhák felé tolódtak.
A nők munkába állásának és az első világháborúnak köszönhetően a huszadik század elején a mozgatható végtagú próbababák élethűbb formában jelentek meg a kirakatokban. Azonban a férfi próbababák elmaradtak női társaiktól, fásult, rajzfilmszerű arcot, túl sok sminket kaptak készítőiktől.
A húszas évek korai évtizedeiben a próbababák dinamikus fejlődésnek indultak, hála olyan tervezőknek, mint Pierre Imans. Ő új magasságokba emelte a műfajt. Imans az art nouveau és az art deco mozgalmakhoz igazodva kecses vonalakat, karcsú, modernista, emberi formát adott bábuinak, de ő volt az első, aki Josephine Baker mintájára sötétebb bőrszínt is készített próbababáinak.
„Abban az időben a francia és a német próbababák meglehetősen provokatívak voltak. Pierre Imans Moulin Rouge-ban is kiállított bábui között volt egy leszbikus pár, de volt, amelyiknek nagyon férfias, rövidre nyírt haja volt és szoknyát viselt. A ruhák többnyire feketék voltak, a kacér, szőke parókás bábuk mindegyikén sötét harisnya volt.” – mondja Hale.
Imans mellett a francia Siegel and Stockman is art deco stílusban dobta piacra rendkívül népszerű próbababáit.
„Siegel and Stockman egy lépéssel mindenki előtt járt, amikor bemutatta rejtélyes tekintetű, idegenekre hasonlító, világító szemű próbababáit” – mondta a viaszból és műanyagból kiöntött jellegtelen arcú bábukról Hale.
1937-ben Lester Gaba megalkotta Cynthia nevű bábuját, melyet később csak „The Art of Window Display” néven hirdetett Manhattanban. A New York-i előkelőségről, Cynthia Wellsről mintázott báburól az a fáma járta, hogy készítője beleszeretett. Emellett a legenda mellett szól, hogy a művész szinte mindenhova magával cipelte újdonsült társát. Lencsevégre kapták vele az operában és különböző éttermekben is.
Néhány évvel később olyan szürrealista művészeket ihletett meg a kirakati bábu, mint Salvador Dalí, aki egy meglehetősen furcsa, oltárszerű szekrényt rakott össze a próbababák végtagjaiból. A közfelháborodást okozó végeredményen természetesen a megrendelő, Bonwit Teller is megbotránkozott.
A különc kísérletek ellenére a második világháború korszakában a bábuk visszatértek eredeti funkciójukhoz, visszafogott külsővel várták ki a háború végét. Bár a háború is hozott magával egy-két fejlesztést, például a műanyagot, aminek köszönhetően a Wolf&Vine az 1940-es években piacra dobhatta az első műanyag próbababát.
Nem tartott sokáig, míg más cégek is megalkották a saját műanyag babájukat, de ezúttal, elsősorban az amerikai cégek messziről elkerülték a szexualitást.
Az 1960-as években ipari szabvánnyá vált az üvegszál, mely könnyebb, erősebb alternatívát biztosított a gipsszel vagy a műanyaggal szemben. A szexuális forradalomnak köszönhetően pedig mind a férfi mind a női próbababák kezdtek reális, emberi méreteket ölteni.
A szupermodell korszak berobbanásával egy időben a próbababák egyre jellegzetesebb arcot kaptak gyártóiktól. A brit próbababa designer, Adel Rootstein például megalkotta Twiggyt, Donyale Lunát, vagy a japán modellt, Sayoko Yamaguchit próbababaként.
A hetvenes-nyolcvanas években a legtöbb próbababa arca beleolvadt a szürke hétköznapokba, arctalan, illetve néha fej nélküli volt. A kilencvenes évekre a fehér, fekete vagy szürke tónusú bábuk voltak jellemzőek, melyekből egyértelműen hiányzott az egyedinek ható futurisztikus vagy modern hangulat.
Kollégánk az Év Marketingese versenyen az előadásához szintén próbababa segítségét vette igénybe.
Hát így jutott el a próbababa Tutanhamontól az RTL Klub Fókusz című műsorán át a Marketing Szuperkonferencia Év marketingese verseny színpadáig.
Váróczi Ákos a VÁRÓCZI Üzletberendezés ügyvezetője Ákos megreformálta saját iparágát azzal, hogy a klasszikusan offline vásárolt termékeiket elsőként kezdték webáruházban is értékesíteni. Magyarország mellett még Romániában és Szerbiában is van saját üzletük. Közgazdász és 3 gyermek büszke édesapja.